Ismeretlen
Oh magyar világnak fényes dücsősége
Dinnyés József dalai
Oh magyar világnak fényes dücsősége,
Messze kiterjedett régi híres neve,
Hova lött sok java, mire jutott ügye,
Jaj, kinek nem esnék érette meg szíve!

Híres magyarságnak régi királyai,
Ellenséget győző vitéz kapitányi,
Hogyha láthatnátok nemzetünk veszésit:
Ki nagyon nem sírna, nem akadna senki.

Isten bizonyságom: ügyünk méltó vagyon!
Méltó, hogy az magyar érette meghaljon,
Szép szabadságáért vérében kiontson,
Méltó, hogy ügyiben végig megmaradjon.

Labanc, gondolod-é: ennyi kárvallásunk,
Ez hosszas ideig való bujdosásunk,
Hogy hejában lenne mi nyomorúságunk?
Ne gondold! Hejában itt mi nem nyomorgunk!
 

 Labanc-életedben mit adott az tokos,
Kivel szövetséged veted, mint nem okos?
Magadra nem vigyázsz: higgyed, megdöf tokos,
Utolsó kenyered, higgyed, leszen átkos.

Ne szánjad, hazádért hogyha véred omol!
Még egy madár is sír, hogyha fészke bomol.
Ihol ez az ország ezentúl elromol:
Egy rossz bágyadt német mindent felkóborol.

Kígyó nem felejti farka elvágását,
Ily sok számú magyar ő bosszantatását!
Hogy-hogy felejthesse, megmutatja módját:
A német vériben festi fényes kardját.

Most többet nem írok, csak üdőtől várok,
Pennámat leteszem, az fegyverhez nyúlok!
Minden egyéb dolgot az Istenre bízok,
Az igaz ügy mellett végig megmaradok.

1703.